Pusztamarót a Gerecsei Tájvédelmi Körzet szívében, távol a lakott települések zajától egy idilli hegyi patak melletti erdő tisztásán fekszik, a Sólyomfészek nevű ifjúsági tábor szomszédságában. Az egykori falu legegyszerűbben Bajótról közelíthető meg autóval és gyalogosan egyaránt. A gyalogtúrát választók a településen a kék jelzést követve egy 6 kilométeres kényelmes túra után érkezhetnek meg a völgybe, az autóval érkezőknek pedig Bajna felé haladva egy balra ívelő nagy kanyarban kell figyelniük a Pusztamarót táblát, amely egy rossz minőségű, nehezen járható zúzottköves útra vezet. Innen 4 kilométert kell autózni, vagy gyalogolni a célpontig, ahol a történelmi emlékhely mellett esőbeálló, turistapihenő és információs tábla is található. A sajátos hangulatú, békés, mégis szomorú emlékek nyomát a levegőben őrző helyen ma már csak egy apró, gondozott temető utal arra, hogy itt valaha lakott település lehetett. A középkori falu helyén kialakult Pusztamarótot a második világháború utáni kitelepítésekig maroknyi sváb anyanyelvű lakosság lakta, majd helyükre bányászokat telepítettek be, akik az 1970-es években lassanként beköltöztek a közeli bányászlakótelepek egyikébe. A megmaradt házak körül ezután úttörőtábor működött, később kulcsosházakként üzemeltek, majd lebontották őket. A hegyekkel és erdőkkel körülölelt hatalmas ligetes rét méltó környezetet ad a történelmi emlékműnek, amely bemutatja és szimbolizálja a történelmi tragédia korát, okát és áldozatainak hősiességét. Pusztamarót Magyarország kiemelkedő, mégis alig ismert emlékhelye, történelmünk egyik legtragikusabb eseményének helyszíne, ahol a mohácsi csatavesztés után a legnagyobb ellenállásra és a legkegyetlenebb leszámolásra került sor a menekülő magyarok és az országot pusztító törökök között.